lakodalmi szokások: a →házasságkötést mint az élet egyik legfontosabb eseményét övező népszokások összessége. - A hosszú idő alatt kialakult, aprólékos szokások az egybekelés, házasság jelentőségét, életreszóló jellegének elmélyítését szolgálták. A „hegyen-völgyön lakodalom” szólásban benne volt, hogy a lakodalmasok örömében a világnak kell osztoznia. - Az 1930-as években még élő magyar ~ két csoportra oszthatók. Egy részüknek jogi alapja van: régi jogi képzetek, jogszokások sokszor elhomályosult maradványai (→nőrablás és →nővásárlás). Más részük ősi vallási képzetekre épül, s céljuk az új pár lelki/misztikus egységének biztosítása. -

1. Az új pár összekapcsolását célozzák az együttevés, -ivás, kölcsönös ruhaajándékozás szokásai, melyek a két család v. nemzetség között születő új rokonságot alapozzák. A tűzhely, asztal megkerülése, a vőlegény ffirokonaival való tánc stb. ún. avató jellegű szert-ok, melyek az új asszonynak a ffi családjába, nemzetségébe, ősi tűzhelyközösségébe való befogadását célozták. - Az asszonyok külön szert-sal, a →kontyolással fogadták az új asszonyt közösségükbe. A befogadást megelőzte a kiválás szertartása: el kell válnia a leánynak leánytársaitól, a legénynek legénytársaitól, az új otthonba kerülő lány elválik a szülői háztól, nemzetségétől, hogy új család, nemzetség tagjává legyen. Ha más faluba viszik, meg kell válnia faluközösségétől is. - A különböző varázsló cselekvésekkel nemcsak jósolni, hanem varázsolni, irányítani is akarták a jövőt: összekapcsolni az új párt, s velük a két nemzetséget, biztosítani az apai nemzetség fennmaradását, s ezzel a törzsi tűzhelyet. - A gonoszok távoltartását, űzését célozta az ált. tréfás elemekkel is tarkított lárma, ruhacsere, házelzárás stb., a sokszor komikusnak tűnő ritmikus mozdulatok, táncok, mimikák. -

2. A lakodalom ideje ált. az ősz, a betakarítás, a szüret utáni idő, ill. →farsang volt (Kalotaszegen aki áldozócsütörtökig férjhez nem ment, abban az évben már otthon is maradt.) A lakodalom első napja gyakran a →szerda, másutt a →kedd (Szt Anna napja), a hétfő, ritkábban a csütörtök volt (pénteken nem tartottak zajos ünnepet). Szerencsésnek tartották az →újhold idején tartott lakodalmat (a fiatal pár az újholdhoz hasonlóan fog gyarapodni). - Az →eljegyzés a felek elkötelezésének ünnepe, ált. 1 év múlva követte az →esküvő, a lakodalom kezdetének, a menyasszony átadásának, hazavezetésének napja. -

3. Előkészületek. Az ún. hegyen-völgyön lakodalomnak távolabbi és közelebbi előkészületei voltak. Távolabbiak: →párkeresés, →leánynéző, →leánykérés, →háztűznéző, →eljegyzés. Közelebbiek: a) A násznagy, nyoszolyóasszony, vőfély, nyoszolyóleány és más, különböző feladatú személyiség kiválasztása; a vendégek meghívása ált. a harmadszori →házassági hirdetés után. A vendéghívó ünnepi tisztéhez mérten földíszítve indult útnak; kalapja, botja virággal, tollal, pattogatott kukoricával, szalaggal volt díszítve, mellén szalag v. virágcsokor; néhol kísérője, segítője is van a vendéghívónak, ez a kutyaütő. Mondókája elmondása után mindenütt szívesen látják, kínálgatják. A választ ált. nem szóval adták meg, hanem azzal, hogy a köv. napokban valami ajándékot küldtek a lakodalmas házhoz (kendőt, szalagot). - Az ajándékokat a meghívottak ált. az esküvő előtti napon vitték el: ételféleségeket, házt. eszközöket stb. A virágok beszerzése a koszorúslányok feladata, ezért néhol együtt mentek ki az erdőbe, mezőre virágot szedni, koszorúba kötni. Ők virágozták föl a vőfélyeket, a hívogatót. A vőlegényvirágot azonban a menyasszony vette és tűzte föl a vőlegénynek. - Az esküvő előtt pár nappal állították a →kendőfát a menyasszony, ill. a vőlegény háza elé. Az ágyvitel, a hozomány átvitele a vőlegény házába ált. a lakodalom előtti napon történt (→menyasszony ágya). - b) A sütés-főzésben segítettek a rokon, szomszéd ffiak, levágták az állatokat, az asszonyok földolgozták a húst, közben énekeltek az egybekelőket köszöntve. A munka befejeztével vágótort tartottak, táncoltak. - A házbeli tűzhely ált. nem elegendő, ezért az udvaron állították föl a zöld ágakkal kerített tűzhelyet. Hétfaluban (Erdély) a munka megkezdésekor a tűzcsináló ffi gyújtotta meg a menyegzői tüzet. A sütés-főzéshez segítőket hívtak, jóhírű szakácsnőket, csömörfőzőket. A segítők jutalmul kendőt kaptak fáradozásukért. - Az Alföldön a lakodalom elmaradhatatlan étele volt a csigatészta. Készítésére szintén segítőket hívnak össze, asszonyokat, leányokat, néhol azonban csak leányok mentek el, mint pl. Nagyszalontán az ún. csigacsináló lányok fehér kötőjükben vitték a csiga készítéséhez szükséges ajándéktojást. Utána ált. kisebb vacsora következett, s az időközben odakerült legényekkel eltaposták a csigát, táncra kerekedtek. A lakodalmi kalácsból a menyasszony és vőlegény családja minden tagjának kell hogy jusson egy darab, hogy az atyafiak összetartók legyenek. -

c) Az esküvő napjának reggelén még egyszer útnak indultak a vendéghívók, néhol cigányzene kíséretével, figyelmeztetni, összegyűjteni a hivatalosokat, akik mindkét háznál külön gyülekeztek. Megvendégelték őket, majd táncra perdültek. A vőlegény már ünneplő ruhában hallgatta a vőfély búcsúztatóját (társaitól és a legényélettől). - A menyasszonyos házhoz a menet gyalog v. szekerekre ülve dallal, zeneszóval indult, lehetőleg kerülő úton, hogy minél többen lássák őket. A lányos ház előtt két asszony seperte az utat. A kaput rendszerint eltorlaszolták, szalmakötéllel átkötötték. A kiadó- és kikérőnásznagy között tréfás vitatkozás kezdődött, találós kérdésekre kellett megfelelni. Végre beengedték a szállást keresőket, s enni-innivalóval kínálták. Ezalatt a koszorús/nyoszolyó lányok a menyasszonyt öltöztették, fejére tették a koszorút. A menyasszonynak nem szabadott semmiben sem közreműködnie, csak ül jegybe, gyűrűbe, ahogy Nagyszalontán mondják. A vőlegény az esküvőn →vőlegényinget (jegying) viselt. - A menyasszonyt ki kellett kérni szüleitől, s kiadását is játék előzte meg. Előbb egy nevetségesen öltözött, nyomoréknak feltüntetett asszonyt vezettek elő helyette, majd két letakart nyoszolyólányt, s csak harmadszorra jött elő maga a menyasszony. Váltságdíjat kellett fizetni érte, melyet a menyasszony a csizmájába rejtett. Miután minden „akadályt” elhárítottak, a vőfély csendre intette a vendégeket, fokosával megkopogtatta a mestergerendát. Verses mondókával elbúcsúztatta a menyasszonyt szüleitől, megköszönve törődésüket, s hogy fölnevelték a vőlegénynek a lányt. Azután testvéreitől, leánypajtásaitól, rokonaitól, szomszédaitól búcsúztatták. A menyasszony sírva csókolt meg mindenkit, mintha tényleg örökre távozna, majd apja és anyja megáldotta távozó leányát, s a kikérő násznagy gondjaira bízta. A násznagy eljárta vele a búcsútáncot. Közben a vőfélyek is megkapták a menyasszonytól az ajándékkendőket, a kisvőfély a vőfélybotot (rozmaringág, melyre alma, dió, sütemény, élő veréb stb. van kötve), s földíszítették a zenészeket, kocsisokat is, s a lovak szerszámaira, kivált a kantárra kendőt, fátylat kötöttek. -

d) A tp-ba indulásra a násznagy utasítására a vőfély adott jelt. A fölállás rendje igen változatos volt: néhol külön mentek a lányok, asszonyok, s a menyasszony 2 nyoszolyólány, a vőlegény a vőfélyek között. Másutt elöl ment a vőfély a bottal, utána a menyasszony az első vőféllyel, a vőlegény a nyoszolyólánnyal. Van, ahol a vőlegény és a menyasszony a maga külön kíséretével külön-külön megy az esküvőre. A vőlegény menete azonban előremegy, s a tp-kapuban várja a menyasszonyét. Az utat lakodalmi rigmusokkal vidámítják, közben pereceket dobálnak a nézőknek. A tp. előtt még egyet táncolnak, aztán bevonulnak. - Esketés után néhol megkerülik az oltárt, s a menyasszony fejére fehér fátyolt terítenek. A vőfély megköszöni a papnak a fáradságát, ajándékul kalácsot, egy üveg bort, s egy menyasszonyszőtte kendőt ad neki. Kijőve az udvaron eljárják a pap táncát. Somogyban a tp. előtt leánybarátnői csókkal búcsúznak a menyasszonytól, ez a menyasszonycsók. - A vőlegény és a menyasszony násznagya mindjárt a tp-ajtóban tréfás alkuba kezd; a vőlegény már vinné a menyasszonyt, de végre is megegyeznek, hogy délutánig szülei házában maradjon. Ezután v. azonnal különválik a két menet, v. hazakísérik a menyasszonyt, lehetőleg más úton, mint amin jöttek. Többfelé szokás, hogy a menyasszony a tp-ból kijövet megfutamodik, a vőlegény vőfélye azonban utánaered, hazaviszi, s őrzi, amíg a násznép meg nem érkezik. A csángóknál a vőlegény 2 jó barátja fut versenyt gyalog v. lovon a vőlegény házáig. - e) Az esti vacsoráig való időt néhol a násznép a kocsmában tölti v. hazaszéled, de a legtöbb helyen mindkét háznál külön ebéd van. A vőlegénynek a menyasszony küld ebédet 2 nőrokonával. Ebéd végeztével következik a menyasszony megajándékozása. A násznagy jelenti be az ajándékokat, s a menyasszony köszöni meg; néha pénzajándékot is szednek a menyasszony részére. - Alig fejezik be az ebédet, már egyre-másra küldik a vőlegényes háztól a követeket, a 'szállást foglalókat', akik emlékeztetik az otthoniakat a menyasszony közeledő végleges elvitelére. Majd elindul a küldöttség is a vőlegényes háztól, elöl az első vőfély rúdra erősített selyemkendőkkel, az ún. zászlóval, utána vonul zeneszóval a násznép a vőlegénnyel. Ha a két fél más-más faluban lakik, a követség előbb egy ismerős házában száll meg, s onnan üzenget a menyasszonyos házhoz. Néha 3x is kell mennie a küldöttségnek, csak azután adják ki a menyasszonyt. - A szállást kereső vendégeket akadályok, találós kérdések várják, amit el kell hárítaniok, meg kell fejteniök; végre is belül kerülnek, s kölcsönösen enni-innivalóval kínálgatják egymást. Néhol ilyenkor következik az ajándékok felszólása. A násznagy az ajándékozó nevének kimondásával adja át az ajándékot a menyasszonynak, s a vőlegény is elhozza ajándékait a menyasszony s jövendő ipa-napa részére. Végül előáll a vőfély, és elbúcsúztatja a menyasszonyt szüleitől, testvéreitől, rokonaitól, barátnőitől, néhol a legényektől is, majd a kiadó násznagytól kikéri a menyasszonyt, hogy most már végre hazavihessék. Sok helyen akkor is előbb maskarákat vezetnek elő, v. a letakart személyek közül kell eltalálnia a vőlegénynek a menyasszonyát. Egyes vidékeken a menyasszonytáncot még a lányos háznál eljárták, utána indultak a vőlegény házába fölpántlikázott szekereken. Természetesen most is akadályokkal kell megküzdeniök, több helyen megállnak, →stációt tartanak, s eljárják a stációtáncot. Ha más faluba viszik a menyasszonyt, a falu határában előbb meg kell váltani a legényektől, s ez a váltság lehet pénz, ital v. egy tánc a legényekkel. A menet követet küld előre, hogy nyissanak kaput, mert szerencsével jártak. -

f) A vőlegény házánál közben készülődnek a fogadásra. A megérkező menyasszonyt ölben veszik le a szekérről, v. anyósa széket hoz ki, s így segíti le, s azután maga v. a többiek is szemes gabonát szórnak reá. Másutt zárva van a kapu, s csak hosszas vitatkozás után juthatnak be. Ilyenkor a ház ajtajánál a menyasszony szokta kérni, hogy engedjék be őket. A szószóló vőfély kéri a vőlegény szüleit, fogadják be lányuknak a menyasszonyt; az örömanya ezt megígéri, s megcsókolja a menyét. Van, ahol a menyasszonyt kanál mézzel v. mézes kenyérrel fogadják, amiből a vőlegény is kap egy darabot. Néhol az udvaron szalmából tüzet raknak, s a belépés előtt a menyasszony 3x körüljárja a tüzet. Ez mintegy bevezetője a tűzzel kapcsolatos szokásoknak, melyek a családba fogadást, a két család egyesítését szolgálják. Van, ahol a tűzhelyről meggyújtott fáklyát adnak a menyasszony kezébe, azzal járja körül a házat, másutt átöleli a kemencét, a lány anyjának fáklyáját kitűzik az új házban stb. - Miután a vőfély átadta a menyasszonyt az örömanyának, az bevezette a házba. Van, ahol még az udvaron Másutt az örömapa veszi át a menyasszonyt, s vezeti a házba, bemutatja az örömanyának, a vőlegény testvéreinek, az atyafiaknak. Ezzel mintegy beiktatja a maga nemzetségébe. A menyasszony mindenkit megcsókol, az új rokonságnak s a vőfélyeknek ajándékul keszkenőket osztogat. Sok helyen körülvezetik a menyasszonyt a házban, a kamrában és az udvaron, a tűzön lévő ételt megkeveri, megkóstolja, kezébe seprűt nyomnak, s ált. különböző cselekményekkel igyekeznek ügyességét, szerencséjét, boldogulását, a gyermekáldást megjósolni és biztosítani. A menyasszony ezután ált. a kamrába vonul, ezalatt a többiek tánccal, játékkal töltik el az időt az esküvői vacsoráig, a lakomáig. - Ha a rendesen több napos lakodalom egy napra zsugorodott össze, a vacsora vége felé, éjféltájban érkeztek meg a menyasszony szülei és a házukban összegyűlt vendégek, a hérészesek. - g) A →menyasszonytáncot a vőlegénytánc fejezte be, melyet az ifjú pár jár egymással. Utána a vőlegény futva igyekszik kiragadni menyasszonyát a táncolók közül, s következik a fektetés szertartása, ált. éjfél után. A vőfély balkeze ujjai közé 3 szál viaszgyertyát helyez, meggyújtja, s bevezeti a menyasszonyt a lakodalmassereg közé. A házasság keletkezésének históriáját elbeszélő v. más mondóka közben egyenként eloltja a gyertyákat. Végül a násznagytól engedélyt kér a menyasszony elvitelére. Elbúcsúztatja a menyasszonyt szüleitől, rokonaitól, leánypajtásaitól; miközben a szobában körbe vezeti, a menyasszony arca el van takarva. Végül is kiszalad vele a szobából. Kinn a nyoszolyóasszony várja, fehér kendővel betakarja a fejét, s fölvezeti a padlásra, az ifjú pár első hálóhelyére. Lefekvés előtt a vőlegény v. a vőfély leveszi a menyasszony koszorúját, és vőfélybotjára tűzve viszi vissza a vendégsereghez. A menyasszony lehúzza a vőlegény csizmáját, s a vőlegény gyengéden a menyasszony homlokához koccantván a csizmát, mondja: „én a te urad vagyok”. Végül mindenki eltávozik, s a padláslétrát az új pár fölhúzza maga után. A mulatság lenn tovább folyik; közben a legények azon igyekeznek, hogy az ifjú pár valamilyen ruhaféléjét ellophassák s kiváltathassák. -

h) A hajnali szokások a házasság konszummációjának (elhálásának) meghirdetését szolgálták: az ifjú párt zeneszóval ébresztették, majd a kontyolás következett. Ezzel fogadták az ifjú asszonyt a maguk közösségébe az asszonyok. A különféle játékos mulatságok: a menyasszonyporkolás (az ifjú asszony egy hajfürtjének föláldozása tűzben), „hajnalgarast” gyűjtés, a kútra kísérés, hajnali mosdatás (előbb a mecsenykét mosdatták, öntötték le vízzel, majd a menyecske mosdatott meg a kútnál mindenkit, letörölte a vizet, sőt meg is fésülte a ffiakat), majd a menyecske vizet vett a kútból és mindnyájan ittak a menyasszony vizéből. A vendég-fiatalok hajnali mulatsága volt a →hajnalozás (tyúkverő, reménylő, csiszló). - i) A lakodalom másnapján, de legkésőbb a legközelebbi vasárnap volt az →avatás, székfoglalás a tp-ban. Az új pár a legdíszesebb ruhájába öltözött, a menyecske ekkor viselt először →főkötőt, az asszonyok jelképét. A tp-ban már nem a leányok, hanem a menyecskék közt van a helye. A prot-oknál az anyósa v. a násznagya bevezeti, ha van, a családi székbe. Ez a székfoglalás. Hétfaluban a legény is ekkor ül először a családi padba, az apja mellé, mert eddig a karzaton volt a helye. Szegeden az ifjú házasok égő gyertyával 3x megkerülték az oltárt, régebben a menyasszony koszorúját a tp. falára, v. a katedra oldalára akasztották. Mise után a kontyoló asszony az új menyecskét a sekrestyébe vezeti, fejét fehér selyemkendővel borítja le, a pap gyertyát ad a kezébe, s külön imádsággal az asszonyok sorába avatja. Néhol a fiatalok ismételt kézfogással erősítik meg a kötést. - Nyitrában délután folyamán történt az „új asszony beivása”: az asszonyok kocsmába vitték a menyecskét, s a násznagy fizette borból ittak az új pár egészségére. -

j) Szétoszlás. A hivatalos lakodalomnak végére érve, fölszolgálták a „takarodólevest” v. a „vendégűzőételt”, másutt a „kitolókását”, az asszonyok kásás kanállal döfködték a mulató, távozni nem akaró vendégeket. A násznagy „kiszólja a lagzit”, megköszöni a gazdának a szíves vendéglátást, s megáldja az új párt. A palócoknál a násznagy valahonnan egy cserépfazekat szerez, földhöz vágja és elkiáltja magát: „agyonütöm a lagzit!” - A zene ekkor elhallgatott, mindenki elindult; a szlavóniai magyaroknál egy megbízott a kapuban vámot szedett a távozóktól. - Palóc helyen az új menyecske elment a falubeli úri házakhoz, paphoz; kendőben ajándékot, kalácsot, mézespálinkát vitt; ez a menyasszonymorzsa, melyet apróságokkal, pénzzel viszonoztak. - k) Utómulatságok. A lakodalom harmad- v. negyednapján a segítők ismét jelentkeztek, szétbontották a lakodalmi sátort, a szobát rendbe rakták, esetleg ki is meszelték, utána megtartották a „banyavendégséget”, a szakácsnék lakodalmát. Az új menyecske fölszolgálta a maga főztjét. Az új pár végül is megköszönte fáradozásaikat, s jutalmul kendőket osztott. - A lakodalom után a menyecske 7 napig nem mehetett ki a házból, még a szüleihez sem. A 7. nap, sok helyen vasárnap, a menyecske szülei a maguk és az új férj legközelebbi rokonait ebédre hívták. A vőlegény násznagya a maga híveivel egyszerre jelent meg, beköszöntőt mondott, a menyecske sorra csókolta szüleit, rokonait. Az ebéd után a tánc néha másnapig tartott. A palócoknál ez a visszahérészés, ti. most a legényes ház adja vissza látogatását a hérészeseknek, a menyasszonyos háznak. Másutt kisvendégség, kárlátó v. fejkötő áldomás a neve; ekkor van ideje ennek a jókívánságnak: A fejkötő elszakadjon, az új asszony megmaradjon! - Szeged környékén ezt az összejövetelt újasszony poharának nevezik; a menyecske tele pohárral kínálja a vendégeket, s ezek fölköszöntőben az új párnak szerencsét és boldogságot kívánnak. Néhol ezután egy hétre a menyecske szülei látogatnak el a fiatalokhoz; az ekkori ebédet kis hérésznek nevezik a palócok; ez már nagy csendben megy végbe. A fiatalok ezután sorra látogatják a rokonokat, és ezzel ér véget a hegyen-völgyön lakodalom, s kezdődnek a hétköznapok. **

MN IV:165, 176. - MNL I:725; II:526; III:389. -- Ethnogr. 1970:424. (Tárkány Szűcs Ernő: Népi jogtudat Tömörkény István műveiben) - Tárkány Szűcs 1981:392. - Pecz 1985. I/2:865.